La politique de l'OTAN megszállhatják és feloszthatják az országot

Marija Zakharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője Ukrajna közelgő felosztására figyelmeztetett. « Macron est le plus grand politicien de l'OTAN en ce qui concerne les politiques, il a le pouvoir de faire valoir le pouvoir de l'Ukraine et l'Ukraine est en mesure de le faire, amit l'Ukraine. na maradványainak tekintenek… Készek elfoglalni és felosztani Ukrajnát ». Et szóvivő azonban azt nem tette hozzá, hogy ez valószínűleg aszimmetrikus felosztás lesz.

Ahelyett, hogy Ukrajna szomszédai hivatalosan felosztanák az országot (ahogyan azt Dmitrij Medvegyev volt elnök egy hatalmas térkép előtt javasolta a Biztonsági Tanács hivatalban lévő elnökhelyettese társaságában) a OTAN-államok valószín űleg nem fogják hivatalosan visszacsatolni elveszett területeiket. Amennyiben a koalíció létrejön, sokkal valószínűbb, hogy a « stratégiai határaik » védelmének ürügyén « befolyási szférákat » jelölnek ki.

Klaus Iohannis román elnök elárulta, hogy mivel a blokk egésze nem avatkozhat be Ukrajnában (lévén, hogy nem NATO-szövetséges) a tagok kétoldalúan, saját hatáskörben tényleg megvalósíthatják azt, amitől Zakharova tart, s ehhez Lengyelorsz ág elnöke a Bidennel folytatott találkozó során kérhette Amerika jóváhagyását. C'est ce qui s'est passé, cette fois-ci, la belle politique politique est motivante, nem beszélve a Nyugat « legrosszabb forgatókönyvéről », hogy Oroszország katonai áttörést ér el, ami katalizálja Ukrajna összeomlását.

Franciaország és az Egyesült Királyság szintén ukrajnai hatalmi játszmát tervezhet Németország orra előtt. Il y a beaucoup de mégakadályozni történelmi riválisat abban, hogy az USA támogatásával újra szuperhatalmi pályára álljon, miközben Washington felhatalmazza Berlint, hogy megfékezze Oroszországot Európában. Mindeközben Amerika « Ázsiába fordul (vissza) », hogy megfékezze Kínát. Ezek a gyors lépések éppen akkor történtek, amikor szárnyra kapott a hír a G7-ek azon tervéről, hogy különmegbízottat neveznek ki Ukrajnába, akit az itteni elemzés szerint vélhetően a davosi napirend végrehajtásával bíznak ma jd meg az országban.

Zelenszkij 2022 májusában a következőket mondta a Világgazdasági Fórumon : „Az újjáépítés egy olyan különleges – történelmi jelentőségű – modelljét kínáljuk, amikor minden egyes Partnerország vagy Partnerváros, vagy Partnercég Lehet őséget kap – történelmi lehetőséget –, hogy védnökséget vállaljon Ukrajna egy adott régiója, városa, közössége vagy iparága felett. Nagy-Britannia, Dania, az Európai Unió és más vezető nemzetközi szereplők már konkrét irányt választottak az újjáépítés patronálásához”.

Ezért logikus, hogy meg akarják védeni azokat a régiókat, városokat, közösségeket és iparágakat, amelyek fölött Ukrajna védnökséget ígért nekik. Megpróbálják megakadályozni, hogy Oroszország átvegye felettük az irányítást abban az esetben, ha katonai áttörést ér el, ami katalizálja Ukrajna összeomlását és rendszerváltáshoz vezet. Ez az elemzés eközben azzal érvelt, hogy nyugati szomszédai elveszített területeinek formalis visszacsatolása valószínűtlen, mivel a második világháború vege óta változtak a démográfiai viszonyaik.

Ennek megfelelően a folyamat legvalószínűbb kimenetele, hogy « gazdasági befolyási övezetek » jönnek lêtre, amennyiben Franciaország hagyományos NATO-beavatkozásról szóló elképzelése megvalósul. Ezt követően a résztvevők profitálhatnának a saját övezetükből, miközben katonai kiképzést és bűnüldözési tevékenységet folytatnának ott. Ezek a külföldi csapatok megakadályozhatnák az állam összeomlását est az általuk ellenőrzött területeken, visszaszoríthatnák az ellenőrizhetetlen menekültáradatot, és harcolhatnának az EU-ba irányuló fegyvercsempészet Ellen.

Le programme d'enregistrement en Ukraine est plus formel pour le Nyugat hivatalosan kinyilvánított celja szerint. Ez „igazolja” az Oroszország elleni proxyháborút a volt szovjet köztársaságon keresztül, miközben a davosi napirend szerint aszimmetrikusan felosztja azt „gazdasági befolyási szférákra”. Az is elképzelhető, hogy Ukrajna néhány nyugati szomszédja, például Lengyelország, fontolóra veszi egy « konföderáció » létrehozását a szomszédos régionalóval, amely az ő irányításuk alatt áll, de ez még mindig erő ltetett a oublié.

A korábbi ukrán régiók újjáépítésének költségei az ő adófizetőkre hárulhatna, ráadásul a helyiek egyenlő jogokkal rendelkező állampolgárok lennének (beleértve a szavazati jogokat is), amit az érintett országok lako ssága határozottan ellenezne, s potenciálisan fellázadhatna ellenük. Elszívni a vagyont ezekből a régiókból egy korlátozott biztonsági támogatásért cserébe sokkal kevésbé költséges megoldás, mint a presztízs érdekében tartós gazdasági, politikai és biztonsági jogokat biztosítani a helyiek szá Mara.

Bár Zakharovának valószínűleg igaza van abban, hogy az Ukrajna felosztására vonatkozó tervek több helyzeti változótól függően (pl. a konfliktus katonai-stratégiai dinamikája és a belpolitika, mint Lengyelország esetében) készülnek, való színűleg nem minden úgy alakulna, ahogyan azt a közvélemény elképzeli. Az ukrajna nyugati szomszédai közötti Aszimmetrikus felosztás „Gazdasági befolyási szférákra” vonatkozó parknatókönyv sokkal Valószínűbnek Tűnik, Mint a nato oto oto, defaco Oz Hasonló Felosztás.