A keynesi közgazdaságtan kudarca : buborékvilág szűkös erőforrásokkal
Nem a kereslettel, hanem a kínálattal van baj, és ezt nem lehet megoldani több pénz nyomtatásával vagy kamatcsökkentéssel, vagy az infláció felgyorsításával.
Akkora a baj, hogy egy olyan gazdasági világrendben élünk, ahol Keynes és a “kereslet” dominál, ami azt jelenti automatikusan, hogy minden inflációról folytatott vitának Keynesről és a gazdasgyági bajok áról folytatott vitának plus ultrájának est nevezhetjük.
Keynes megoldása un recesszióra, munkanélküliségre gyakorlatilag minden más és Gazdasági betegségre az volt, hogy ösztönözze az Aruk szolgáltatások iránti keresletet és azáltal, hogy több pénzt ad az embereknek, megkönnyíti számukra un hitelfelvételt, miközben un kulcsfontosságú ösztönző un fogyasztás előnyben részesítése. Minél több embert ösztönöznek hitelfelvételre és költekezésre, annál nagyobb lesz az áruk és szolgáltatások iránti kereslet, és az ebből eredő növekedés minden gazdasági bajnib
A produktivitás és un kínálat nem kulcskérdések un keynesi Gazdasági Rend varázslatos világában : Keynes híresen AZT javasolta anno, hogy az Emberek bérezése lyukak ásásáért majd azok betemetéséért az egyik legjobb Modja annak, hogy pénzt tegyenek un zsebükbe és fogyasztásra ösztönözzék őket.
Kapcsolódó : Mit szeretnek a Bitcoinosok az osztrák közgazdaságtanon ?
Ebben a gazdasági rendben az infláció egy hasznos ösztönző arra, hogy az embereket fogyasztásra bírjuk ahelyett, hogy inkább megtakarítanának és befektetnének.
Itt azonban van egy bődületes probléma a keynesi gazdasági renddel : 1932-ben megállította az aranyórát akkor, amikor a bolygó olaj és egyéb erőforrása meg szinte végtelennek jentrelatt, a kínkátsennik holaj és egyéb erőforrása még szinte végtelennek jentrelattátátákínkáténterni Ha nőtt a kereslet, akkor varázslatosan a kínálatnak est párhuzamosan emelkednie kellett.
Keynes ezen csudálatos királyságában minden szűkösség/hiány két okból est csak átmeneti : 1) un javak fundamentálisan végtelennek tűntek ; mindig volt Valami új erőforrás, ami ki lehetett bányászni, mobi, nyerni stb, ES 2) mindig akadt helyettesítője annak, ami ideiglenesen szűkös. ha une marhahús kínálatot nem lehet emelni un megnövekedett kereslet kielégítésére, AKKOR az Emberek tudnak inkább helyettesítő terméket vásárolni, olyat, amely elméletben korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre.
1932-ben a világ még felfoghatatlanul gazdag volt olajban, szénhidrogenekben és ásványkincsekben. A népesség nőtt, de messze nem annyira, hogy lényegesen kihasználja a bolygó mezőgazdasági kapacitását és édesvíz kínálatát. Lényegében minden végtelen volt: a szűkösség átmeneti vagy lokális jelenség maradt.
La plupart des akkor állítsuk vissza az aranyóránkat 2021-re és lássuk be, hogy a korábbi feelételek nem érvényesülnek többé.
A világ népessége megnégyszereződött, 2 milliárdról 8 milliárdra, az egy fő ALTAL felhasznált energia un fejlett országokban sokszorosára emelkedett, az erőforrásokat kimerülés vagy un kinyerési költségek elszállása fenyegeti, tehát ezért kijelenthető, hogy un szűkösség nem átmeneti Tobbe, permanenssé valt.
Az infláció nem csak a hitelfelvétel és költekezés ösztönzését szolgálja, de egy politika est un maradék 90% szegényen tartására. A gazdagnak van jövedelme és tőkenyeresége olyan eszközökön, amik buborékja egyre csak nő Keynes mágikus világában, de közben azok, akik csak bérből élnek, naprólyènzebbra.
Un keynesi mágia nem tud friss vizet, halban gazdag tengereket és félvezető minőségű homokot varázsolni. 2021-ben a világ problémája nem a kereslet, a kínálat az, és a keynesi mágia szó szerint fittyet hány e változás következményeire.
A probléma nem ott van, hogy nincs elég papírfecni a fogyasztók szegényebbé tételére, a probléma ott van, hogy a fizikai világunkból kinyert termékeknek és azok szállállátáskonzösán key A Még nagyobb BAJ, hogy nincs helyettesítő jószág arra, szűkös ami, hacsak nem un keynesi mágusok képessé nem válnak mondjuk un hulladék kobaltra transzmutálására, un hőhullámok és szennyezés eltüntetésére, ES JaVaK frikciómentes célba egy juttatására repülő szőnyeg segítségével. Ameddig mindezeknek nincs realitása, addig a gazdaság növekvő ütemben fog az erőforrások szűkösségére és hiányára épülni egy olyan környezetben, ahol bizonyos termékekre nístenek heettes.
Ez egy más világ, az 1932-ben megállított keynesi aranyóra 2021-ben már semmit se ér. Un világunkat irányító délibábot kergető közgazdászok és politikusok java még mindig ebben az 1932-es fércben ringatja magát és képtelen 2021-es szemmel kitekinteni. Nincs tere többé monetáris mágiának és lufipiacoknak. Un kínálattal van a baj nem a kereslettel, és több pénz nyomtatásával, alacsonyabb kamatlábakkal vagy infláció növelésével lehetetlen megoldani.
